Agents of Shield


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Üdvözlünk Shield Frpg oldalán
Kedves idegen!

Magyarország egyetlen Marvel Shield témájú oldala ez. Oldalunk nem a teljes Marvelel foglalkozik, hanem a népszerű sorozattal a Shield ügynökséggel. Magyarországon is hatalmas sikert aratott, már szinkronnal is megtekinthető. Amerikában pedig nem rég ért véget a második évad. Izgalmas világ, rengetek lehetőséget tartogat a kedves regisztrálóknak. Ne habozz, keresd fel a karaktereket!



Oldalunk alapítása: 2015. 05.30

Mindent megtudhatsz..

Sok a kérdés azzal kapcsolatban hogy hol tartunk, milyen filmeket érintettünk eddig!


Sorozatban ahol járunk:
(Némi kitalációval.)

A shield még Nick Fury vezetésével működik. A hydra jelenleg megbújik a Shielden belül. Fitz, Simons, May, Skye, Ward, Raven E. Petrovn, Bobbi Morse Phil Coulson csapatában vannak Nick Furytól kapott gépen valamint a titkos hadiszálláson is. Nick Fury úgy véli a Hydra még nem tűnt el ezért megbízza Coulsont, hogy a hadiszálláson kémkedjen a csapatával utánuk. Megkéri Bobbi Morse ügynököt, hogy kémkedjen és, ha a Hydra bármilyen jelét találja épüljön be.


Világleírás
Filmek amiket érintettünk;


Hulk 1-2,
Thor 1-2,
Vasember: 1-2-3,
Amerika Kapitány: 1,
Bosszúállók első része



Amiket érinteni fogunk a játéktéren:
Amerika Kapitány: Tél katonája,
Bosszúállók: Ultron Kora.
Miket tervezünk játéktérre vinni? : Itt megtudhatod, hogy mik a terveink..


Új üzeneted jött?
Kukkants be!



We are Grounders
Vendég
Szer. Aug. 26, 2015 2:40 pm
Partner kereső
Daniel Whitehall
Szer. Aug. 26, 2015 2:23 am
- Echo -
Vendég
Szer. Aug. 19, 2015 11:30 am
CAELESTIS INFERNUM
Vendég
Szomb. Aug. 08, 2015 9:50 pm
St. Claire Hospital
Vendég
Hétf. Aug. 03, 2015 4:03 pm
The Change
Vendég
Vas. Aug. 02, 2015 11:56 am
Among the prison walls - Thor és Loki
Thor
Pént. Júl. 31, 2015 2:04 pm

Ki van itt?


Ügynökeink száma
A föld összes részén..


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Szomb. Május 30, 2015 8:13 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Kedd Júl. 14, 2015 11:44 am
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Charlie & Sheila
Válaszát hallva elmélyülten gondolkodva fürkészem az arcát, bármi hazugságnak a jelét, vagy nyomát keresve, de olyan, mintha igazat mondana. Van egy sejtésem, hogy ez hogyan is lehetséges, de amíg Susan nem töri fel a .. nahát már csörög is a telefonom, épp mikor az én személyes tapasztalataimról beszélünk.
- Csak egy pillanat, elnézést. - veszem ki a táskámból a telefonomat, majd a fülemhez emelve felveszem. - Sikerült? - kérdezem, komoly hangon. Charlie hallhat egy női hangot, azonban a szavakat nem hiszem, hogy ki tudja venni, hacsak nincs szuperhallása. Susan mondandója közben ő rá pillantok komolyan, aztán haloványan elmosolyodom. - Erre számítottam. Hozd a papírokat. Tíz percet kapsz. - fejezem be a hívást, leteszem a telefont és lerakom magam mellé az asztalra. A férfire pillantok és elmosolyodom ismét. - Elnézést a közjátékért... -  kérek illedelmesen elnézést, majd végig hallgatom mondandója többi felét. Szabadok? Nem, nem mindenki... - Ami azt illeti, igen csak sürgős volna egy megfelelő testőr. De talán szabadnak érzi magát úgy, hogy a "kormányszervek" akármikor eljöhetnek magáért? És persze, elhiszem, hogy kapott jobb ajánlatot. Én egy 4700-as ajánlatot tudok tenni, tudja... Kis cég még az enyém, nem tudom úgy megfizetni, mint a katonaság, akik az adófizetők pénzéből eltartották. Nekem nem fizet egy egész állam havonta X összeget. - nem értem mit gondol, bár a bátorsága az tetszik. - Ami a veszélyességi pótlékot illeti... Nos, megegyezhetünk + 250 dollárban, tehát a havi keresete 4950 lenne. Mint mondtam, szállással, ellátással. Luxusban, nem egy ósdi csehóban. Bár ha gondolja, ezeknek a fizetését is oda adhatom, és találhat magának akár kevésbé fényűző lakot, hogy pénzt takarítson meg. Így akár 5000 fölé is csúszhat a havi bevétele, amelyet kézhez kap. - alkudozom. - - A megbecsülésért meg kell dolgozni, ahogy a bizalomért is. Maga lesz a legjobban ellátva a cégemben, ha elfogadja. Sok dolga nem lesz, de ideje nagy részét velem fogja tölteni, gondolom ez nyilvánvaló. Ha vár 10 percet, amíg ide ér az asszisztensem, megmutatom magának, hogy mi ellen küzdök ennyire elszántan. Érdekli a dolog, vagy hívjam fel, hogy hagyja és keressek más, rátermettebb embert? kérdezem, s a telefonra teszem a kezemet. Ha bele kukkant a lapokba, az nem jelenti egyből azt, hogy el is fogadja az ajánlatot, így ha kíváncsi, még megtekintheti őket és mondhatja azt, hogy nem kér az alkuból. De ha nem is kíváncsi és nem is akarja elfogadni az ajánlatot, ne húzza az időmet, mert abból kevés van nekem.





Vissza az elejére Go down


Charlie Kenward

I am Inhuman
avatar
Agent of Shield
Felhasználó profiljának megtekintése
:
Szintem : -
Hírnevem : 4
Play by : Channing Tatum
Csoportom : Inhuman (Zsoldos)
:



Vas. Júl. 12, 2015 2:55 pm
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Sheila & Charlie

- Nem igazán. - Ingatom a fejemet lassan. Bár valószínűleg hamarosan ezt az általam tényként kezelt dolgot megcáfolja majd a kedves Susanne, aki értékes információkkal fog szolgálni Sheila-nak arról, hogy hogyan kerültem testközeli kapcsolatba a Hydrával. Ennek ellenére, ha kérdezné, én továbbra is az általam ismert tényt fogom állítani: egyik említett szervezettel sincsen mélyreható személyes kapcsolatom. Pedig, ha tudnám, ha még meglennének az emlékeim, akkor talán én is könnyebben hajlanék afelé, hogy a szolgálatába álljak. Ám a kísérletekről, melyet rajtam végeztek a „rehabilitációm” alatt, én mit sem tudok.
- Nekem csak katonai tapasztalataim vannak, Ms. Whitney. És titoktartási kötelezettségem elévülésig. - Azt nem állítanám, hogy még nem volt olyan bevetésem, ahol a SHIELD parancsnoksága alatt kellett cselekednünk, hiszen az említett szervezet nem egyszer kérte kölcsön a katonáimat. Bár miután Harlow-t előléptették századossá, ami már elég régen történt, az ilyen bevetéseken már ő volt a felelős tiszt, én pedig végre visszatérhettem a szakterületemhez.
- Viszont az ön tapasztalatai biztosan személyesebbek. - Nem várom el, hogy itt helyben előadja élete történetét, a pontos okot, amiért arra hajtotta az élet, hogy gyűlölje az ügynökséget és a Hydrát. Bár ez utóbbinak eddig még a létezéséről se tudtam, ám homályos történelmi ismereteim alapján arra következtetek, hogy valamilyen szörny volt az ókori Európában.
- Kaptam az utóbbi időben jobb ajánlatot is. - Bólintok, és egyenlőre ennél többet nem kívánok elárulni neki, arról, hogy pár hete vagy talán egy hónapja, hogy a SHIELD rám talált, és valószínűleg ismerve a mentalitásomat egy igazán csinos teremtéssel próbált rávenni arra, hogy csatlakozzam. De majd az a hacker asszisztense, akivel érkezésééig telefonon kommunikált, úgyis kideríti, hogy már tartalékosként is magasabb fizetésem lenne, mint amennyit ő kínál. És akkor még nem csináltam semmit, csak ültem otthon a s.ggemen, arra várva, hogy kitörjön egy háború.
- Hm. - Ebben a csábító pillantásban máris kedvemet lelem, és ennyi talán éppen elég ahhoz, hogy jobban érzem magam a jelenlétében. Általában nem szoktam örülni annak, ha valaki spontán megjelenve teljesen ismeretlenül a nevemen szólít, hiszen ez mostanában azt jelenti, hogy valahová be akarnak sorozni, ahogy most is... csak most egy „magán cég”, és a szabad úszás mindenképpen megfontolandó a majd' tíz éves hivatalos katonai szolgálatot követően. - Azt hittem, pilótára van szüksége. - Töröm meg egy szóban is elhangzó gondolattal, a tekintete vákuum hatására kialakult csendet a fejemben. Ez a nő egyszerre tűnik elérhetőnek és megszerezhetetlennek, ami egyszerre szórakoztató és bosszantó is.
- Az Ön védelme, Ms? Remélem, veszélyességi pótlék is jár. - Nevetek fel. Ó, nem attól tartok, hogy megpróbálnak megölni, miközben valakinek a testi épségét vagyok hivatott megvédeni. Pusztán azért járna a veszélyességi pótlék, hogy a közelében ne akarjak folyton idegesítő kiskutya üzemmódba kapcsolni. Itt csak én vagyok veszélyben, ha valahol mindketten ott vagyunk. Hm. Szóval... Az gáz, ha „bejön” a főnök? Egy pillanatra lehunyom a szememet, hogy a gondolataimat helyre rázzam. Mondogatom magamnak, hogy: Ember, ez egy üzlet, ne hagyd, hogy a farkad döntsön helyetted!
- Szabadságot? Most talán nem vagyunk elég szabadok? - A szemöldököm megemelkedik, majd nagyjából abban a pillanatban, hogy elég magasra érjen ahhoz, hogy kérdőjelet formáljon a homlokomra, lejjebb engedem, hogy összevonjam és a homlokomat ráncoljam hozzá. - Mindig ilyen türelmetlenül tárgyal, vagy sürgősen van szüksége a segítségemre? - A pénztárcámért nyúlok, mely eddig unottan várta az asztalon, hogy fizessek, majd előveszek belőle annyi pénzt, hogy bőségesen kijöjjön belőle mindkettőnk itala, valamint a borravaló is.
- Minimum 5500 dollár. És ha igénybe veszem az étkeztetést és a lakhatást, akár levonhatja a fizetésemből. - Megvonom a vállamat. Ez azaz összeg, ami alatt senkivel sem állok szóba, ha munkáról van szó. A légierőnél évi 66 ezer és 438 dollár volt az éves keresetem tavaly és ehhez még nem számoltam hozzá a keményebb bevetésekért kapott extra gázsit. - Ha tényleg rám van szüksége, akkor becsülje meg a képességeimet. - A megfelelő fizetési ígérettel. Megütögetem West Pointos gyűrűmmel az asztalt, ami egy az öregektől átvett rossz szokásommá vált, mióta lediplomáztam.





Vissza az elejére Go down


Szomb. Júl. 11, 2015 12:21 am
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Charlie & Sheila
Szemeim folyamatosan a férfit fürkészik, s próbálnak belőle mindent kiolvasni, amit lehet. A legkisebb információ is segítség, habár felvette a sereg által preferált "póker" arcot. De persze tudom, hogy ez valójában az álcája, a védelme. Pedig nem tőlem kell félnie, vagy megvédeni magát. Azért az persze továbbra is a szemembe ötlik, hogy ez a ruha jó választás volt. Érvelésemre egyetértéssel reagál, de hangjában azért hallani, hogy ha talán kérdezném tudna mit hozzá szólni.
- Önnek vannak tapasztalatai az említett szervekkel? Bár gondolom van. Milyenek? - kérdezem nyugodtan, enyhe kíváncsisággal a pillantásomban és az arcomon. Igen, érdekel, hogy vajh neki nyaliztak-e, vagy erőszakosak voltak? Felkerült-e a listájukra? Mikor elmondom neki az ajánlatomat, hangja nem túl lelkes. Pedig egy átlag amerikai 600 dollárt visz haza havonta úgy, hogy még a rezsije sincs kifizetve, ő pedig havonta 2000 fog a zsebébe tömni teljes ellátás mellett. - Nem elégedett az ajánlattal? - kérdezem, miután hátra dőltem. Persze mondja, hogy nem, nem fogta meg, mire egyik szemöldökömet felvonom, s végül újra kérdez. Halványan elmosolyodom.- Nem illik magához az irodai munka. Ahhoz túl szabad és vad, és.. erős. - mondom enyhe szeduktív pillantással végig mérve az utolsó szónál. - A dolga az én védelmem lenne. -  mondom ki végül, s szavaim után ki iszom a csészémet, jelezve, hogy lassan bizony a végére érek a mondandómnak. - Kihívásokat, pénzt és a terveim végezte után szabadságot ajánlok. Ha ez pedig nem elég, keresek mást maga helyett, habár ön lenne a legmegfelelőbb erre a munkakörre. - mondom immár tárgyilagosan a szemeibe pillantva. Nem fogom kerülni a forrókását. Ha nem kér a dologból, ne húzza ő se az időmet, ahogy én sem húztam az övét. Ha elfogadja, akkor azonnal kezdeni fog, még hozzá rögtön két teszttel...





Vissza az elejére Go down


Charlie Kenward

I am Inhuman
avatar
Agent of Shield
Felhasználó profiljának megtekintése
:
Szintem : -
Hírnevem : 4
Play by : Channing Tatum
Csoportom : Inhuman (Zsoldos)
:



Csüt. Júl. 09, 2015 10:04 pm
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Sheila & Charlie
Próbálok elvonatkoztatni attól az égbekiáltó ténytől, hogy ez a vörös ruha leginkább előszobám akác mintás felpolírozott parkettáján mutatna jól, nem pedig egy ilyen zsírtól mocskos és olajtól csatakos helyen, ahol az asztalokat borító fekete foltokat nem a dizájn alkotta, hanem hosszú évek súrlódása közben elszenvedett hadi sérülések teljes valójukban. Ezekhez a sebesülésekhez járul hozzá a nő is, ahogy kecses mozdulatával leteszi csészéjét, melyet szememmel csupán késve akad alkalmam lekövetni, ám már azért is hálás vagyok az önuralmamnak, hogy egyáltalán nem ragadt meg pillantásom egyetlen éppen ideális völggyel és domborzattal megáldott tényezőn. Ez a mozdulat végül előnyömre válik, hiszen így könnyedén a tekintetébe vésem sajátomat, nem tartva attól, hogy lelkem tavából valamire fény derülhet, hacsak nem acélos akaratomról -melyet csupán egyetlen másik acélos tulajdonságom meggyőzése révén lehet elvenni- akar információkat szerezni.
- Egyik sem hangzik jól. - Bólintás követi a szavaimat, mintha egyetértenék vele, vagy legalábbis elfogadnám az ő álláspontját is. Ám nem szeretek elhamarkodott véleményt alkotni, éppen ezért tartom meg magamnak a gondolataimat és jegyzem meg az övét. Ahogy a nő lefesti nekem a két szervezetet, ismételgetve, hogy pusztán eszközök vagyunk egy gépezetben, nem feledkezek meg arról, hogy valószínűleg nem azért érkezett, hogy a démoni vörös ruháját hosszú órákra elhagyja nappalim unalmas, fakéreg mintás szőnyegén, miközben falat bontva, képeket összetörve próbálunk a hálószobámig eljutni. Milyen kár!
- Úgy érti, hogy havi kettő-ezer-dollár? - Kérdezek vissza, hogy megbizonyosodjam arról, tényleg nem csaltak-e meg a füleim, ám hangomban nem rejlik a lelkesedésnek még csak halvány látszata sem. Hátra dőlök a székemben, és keresztezem a mellkasom előtt a karjaimat, csak egy pillanatig simogatva végig reggel frissen borotvált, aftershave-vel megitatott államon. Ez alaposabb átgondolást igényel, ám sajnos nincs elég időm arra, hogy ezt megtegyem, hiszen feltűnik, hogy a keblei nagyjából annyival kerültek közelebb, mint amennyivel én távolabb. Ebből pedig logikusan következik, hogy ha kicsit megtámaszkodom az asztalon, akkor nyújtózkodnom se kell ahhoz, hogy a dekoltázs tátongó mélységébe pillantsak. Újra a kezembe kerül hosszúkás poharam, miközben ellenőrzöm elméletem helyességét, melyre egy rám oly jellemző vigyor az eredmény.
- Nem mondanám, hogy elsőre megfogott az ajánlata. - Pillantok fel az arcára, miután kicsit kiélveztem a látványosságot és csak az a tény, hogy egy mély dekoltázzsal van dolgom akadályoz meg abban, hogy egy legyintéssel elhajtsam, mint bármelyik másikat, amelyik eddig meg akarta venni a képességeimet.
- További részletekre lesz szükségem. - Félrelököm üres poharamat, hogy ne zavarjon. Amúgy sincs okom egy ilyen apró bástya mögé bújni, miközben nyilvánvaló mindkettőnk számára, mivel kötném le kedvem szerint a figyelmemet.
- Gondolom, nem irodai munkáról lenne szó. - Megemelem a szemöldökömet, ezzel jelezve, hogy nem szeretnék itt most barkochbázni. Vagy legalábbis nem itt és nem most, de leginkább nem a hagyományos értelmében. Azt nem mondanám, hogy nem tett kíváncsivá a megjelenésével, ezzel a kis nem mindennapi belépővel, melyet hétköznapi önelégültségemből, plecsnijeimből és hódításaimból adódóan úgy veszek, hogy pusztán nekem szánt. Mindenképpen szórakoztató.





Vissza az elejére Go down


Szer. Júl. 08, 2015 9:45 am
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Charlie & Sheila
Már amikor közeledtem felé, láttam rajta, hogy tetszik neki amit lát. És ez jó, mert ez azt jelenti, hogy ilyen tekintetben talán könnyebben befolyásolható. Amikor elé ültem, még a meglepettség is látszott rajta, de nem tettem szóvá sem ezt, sem azt, ahogy a melleimet vizslatja. Ezek számomra kimondatlan bókok, amelyek csak apró mosolyt csalnak az arcomra. Beszélni kezdek hozzá, s látom, hogy szavaim nyomán arca lassan átlényegül. Remek. Pontosan ezt a reakciót vártam tőle. Szavait csendesen hallgatom, s amikor kikapom a kávét, lassan, finoman iszogatni kezdem. "Viccén" halkan nevetek egyet, majd mikor befejezte a monológot, leteszem a csészét és ismét rápillantok. Ezúttal szememben a düh és az utálat izzása látszik, habár arcomon halovány mosoly ül, s hangomon sem hallani azt, amit érzek. De tudom, hogy a férfi látni fogja azt, amit átakarok adni neki.
- Az olyanoknak, mint mi, nincs szükségük "apucira". És a világnak sincs. Főleg nem az olyan senkiházi, magukat istennek képzelő SHIELDre, vagy Hydrára. Ahol az egyik megbélyegzi és felhasználja, a másik pedig kibelezi és felhasználja azokat a különleges embereket, mint mi. Egyik sem hangzik jól, nem igaz? - habár a hangom viszonylag nyugodt és halk, azért némi éle így is volt a szavaimnak.
- Szóval nem, egyik szervezet tagja sem vagyok. És ahogy látom, maga sem akar hozzájuk tartozni. Ami jó. De munkát azért keres, nem igaz? Mit szólna egy havi 2000 dolláros ajánlathoz, teljes ellátással és szállással? - térek a lényegre, kicsit előre dőlve, hangomat enyhén lehalkítva. Egyrészt azért dőlök előre, hogy a mondandómat csak a férfi hallja, másrészt így kicsit nagyobb belátást adok kebleimre.





Vissza az elejére Go down


Charlie Kenward

I am Inhuman
avatar
Agent of Shield
Felhasználó profiljának megtekintése
:
Szintem : -
Hírnevem : 4
Play by : Channing Tatum
Csoportom : Inhuman (Zsoldos)
:



Kedd Júl. 07, 2015 6:09 pm
Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Sheila & Charlie
Az első, ami lerí az arcomról, az, hogy nem tudok megszólalni. Félbe hagyom a frappét, amit eddig nem túl hetero módon szívószálon át szürcsöltem, miközben szemem sarkából a sarki újságosnál megvett napilap egyik hasábját olvastam. Nem a kopogó félcipők zaja szokta felkelteni a figyelmemet, hanem a figyelem maga él és lélegzik folytonosan, szinten anélkül, hogy én észrevenném. A tudatom szélén, a sötétségben fel-fel villan a narancssárga veszélyt jelző, villogó fény. Ránézek, ebben a démonian vonzó vörös ruhában. A szám nyílik, de a hangom nem találom azonnal, helyette csak határozottan bólintok. Ez a nő egyáltalán nem erre a helyre való, gondolom, de az óra mutatója elakad az agyamban és egyre csak kattog: „Ez a nő! Ez a nő!” Végül arra a döntésre jutok, hogy nem lenne helyes, ha a gondolataim az asztalt kezdenék kopogtatni alulról. Próbálom levenni a szinte teljesen elém tárt idomokról a szememet, még mielőtt a bemutatkozást egy hatalmas, csattanó pofon előzné meg, ám azt már nem tudom megállni, hogy a kezemmel végig ne simítsak párától csillogó hosszúkás poharamon.  Némi kábulattal átitatva, még a tompán csillog tekintetem közepén, a tény, hogy valahol máshol szívesebben találkoznék vele, mint itt.
Az a kevéske ember, aki megtalálható ebben a „házi hamburgerezőben”, ahol azt ígérik, hogy az étel olyan, mintha „anyuka készítené otthon”, mind észre vette már, hogy micsoda társaságom lett hirtelen. Ehhez nem kell nagy ész, de azért körbelesek, mielőtt az arcát kezdeném ébredező értelemmel a tekintetemben mustrálni. A nevem kimondása azonban hamar felébreszt a délibábos, kótyagos állapotomból. Ez a nő tudja, hogy ki vagyok. Már pedig, ha egy nő ismeri egy férfi nevét, az biztosan akar tőle valamit. Egy kisebb arcul csapásként ér a bevezetője. Kihúzom magamat, a tekintetem elveszti barátságos, olykor inkább kaján kisugárzását, melyén pedig ott marad egy pillanatig a komoly-komor katona énem, hogy aztán újra felhíguljon.
- Nos. - Széttárom a karjaimat. - Ms. Whitney, lebuktam. Valóban, Charles Kenward vagyok. -  Sajnos nem tudok egy ilyen abszurd helyzetet annyira komolyan fogadni, ahogy valójában kellene, de ez maradjon az én bajom. A srácok a seregben amúgy is vicces fiúnak tartanak, hiszen bármilyen helyzetben találok valamit, amin lehet élcelődni. Arcomra kiül az a magabiztos mosoly, mely sármom adja.
- Elég sok vágott szemű rohangál New York utcáin, hogy ne tűnjön fel, ha én vagyok a látványosság. -  Ajkaim vigyorba fordulnak. Hogy észre vettem-e, hogy valaki kicsit kíváncsibb volt a kelleténél? Hagyom, hogy higgyen, amit akar. - Szóval, ez az Ön Josh-a készített rólam pár képet, és most..? -  Szemöldököm kérdőn megemelkedik. - Szeretné megtudni, hogy vállalok-e profi fotózást? Vagy Eszkort-boyt keres maga mellé, apu partijára? -  Viccelődöm tovább, hogy oldódjon a saját feszültségem, miközben egészen biztos vagyok abban, ahogy apu pici lánya nem jött volna be értem egy ilyen gyors étterembe, ahová csak azok járnak, akik -úgy mint én- kicsit el akarnak bújni a világ tekintete elől.
- Szóval, hogy hívják apucit? CIA, FBI? - teszem fel az első kettőt, ami éppen eszembe jut. - Esetleg, SHIELD? -  Mert legutóbb éppen ez az utolsó akart magának ilyen jól informált módon megvenni. Mi történt, hogy „hirtelen” ilyen fontos lettem? Talán nem a legszerencsésebb rögtön bedobni a saját információimat, de lehet, hogy a nő egyébként is tudja, hogy miből élünk.
- Meséljen, mit szeretne! - Kérem végül, miközben újra magam elé húzom az italomat, ami nagy sajnálatomra nem nyújt védőbástyát az igéző keblek elől. A számba akasztva a szívószálat várom a történetét. Jelzem neki, hogy csupa fül vagyok.





Vissza az elejére Go down


Vas. Jún. 28, 2015 6:23 pm
Tárgy - Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant





Charlie & Sheila
A mai napom kicsit máshogy telt, mint ahogy terveztem. Josh tegnap felfedezett egy inhumant, s miután fényképet csinált és azt ma megmutatta Susannek, aki hála informatikai tudásának hamar kiderítette az illetőről, hogy leszerelt katona. Habár volt róla néhány titkos akta, amiket a lány már elkezdett feltörni, én azt nem vártam meg. Helyette megkerestettem vele az utcai kamerákkal, hogy merre van. Elindultam, Susannal pedig folyamatosan tartottam telefonon a kapcsolatot, aki tájékoztatott, hogy merre tart a férfi. Végül valami gyors étteremfélében értem utol. Azért egész jól szituált volt. Nem volt bent sok ember, leginkább hamburger, hot dog és egyéb könnyen elkészíthető amerikai kajákat lehetett venni. A férfi az egyik boxba ült. Persze egyből figyelem tárgya lehetek annak, aki oda néz az ajtó nyílásának a hangjára. A ruha összeállításom nem hogy feltűnő egy ilyen helyen, de egyből jelzi is, hogy pénzügyileg a sokkal jobb helyeket is megengedhetem magamnak. Piros magassarkúm ütemesen és határozottan kopog, ahogy Charles felé tartok. Közben folyamatosan figyelem a férfit, ha rám néz, halovány kis mosollyal, de szemkontaktust tartok vele.
- Szabad? - kérdezem, mikor oda érek a boxhoz, amelyben ül. Meg sem várom a válaszát, már ülök is le a vele szemben lévő helyre. Lábamat keresztbe teszem és nyájasan rámosolygok.
- Charles Kenward, ugye? A nevem Sheila Whitney. Elnézést, hogy így, előrejelzés nélkül rontok magára. Bizonyára tegnap kiszúrta a fotósomat, Josht. Legalább is úgy hiszem, hiszen maga tapasztalt, nem de? - kérdem sunyi mosollyal, s mikor a pincérhölgy oda jön, csak egy kávét kérek, feketén.







A hozzászólást Sheila Whitney összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 08, 2015 10:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down



Agent of Shield



Tárgy - Re: Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant










Vissza az elejére Go down
 

Charlie & Sheila - NYC Fast Food Restaurant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Charlie B. Monroe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The S.H.I.E.L.D :: Helyszínek :: .-